Juungi analízis és jungi pszichoterápia a Várfok Pszichoterápiás Rendelőben!

Szautner Erika

kiképző jungi analitikus pszichoterapeuta és szupervízor  

Bejelentkezés és információ emailen

szautnererika11@gmail.com @gmail.com

Várfok Pszichoterápiás Rendelő

1012 Budapest, Várfok u. 7.-9. 

              Szautner Erika:  Az álomelemzés gyakorlati alkalmazása a gyógyításban

            Minden olyan pszichoterápiás irányzat, amely a lélektani betegségek kialakulásában lényeges szerepet tulajdonít a tudattalannak, a páciens álmaival való foglalkozás jelentőségét elismeri, mivel az álmot a tudattalan közvetlen megnyilvánulási formájának tekinti. A Freudról szóló írásában C. G. Jung mint „korszakalkotó” művet jellemezte a S. Freud 1900-ban megjelent híres könyvét, az Álomfejtés-t s később ő is jelentősen hozzájárult az álomfejtés gyakorlati alkalmazásának kidolgozásához. A mélylélektani terápia folyamatában az álomanalízis célja olyan tudattalan tartalmak (emlékek, vágyak, félelmek, indulatok, képességek, motívumok, stb.) tudatba emelése, amely az egyén aktuális lelki nehézségei szempontjából fontosak.

       Gyakran tapasztalom, hogy a  pszichoterápiás kezelés elején álmodott első álmok nemcsak a páciens jelenlegi tüneteinek vagy konfliktusainak gyökeréig vezetnek vissza, de sok esetben a betegség várható lefolyásáról, kimeneteléről, a lélektani erőforrásokról és a várható nehézségekről is tartalmaznak információt. Az álmokon keresztül bepillantást nyerhetünk olyan személyiségjegyekbe, melyek rejtetten, de mégis jelen vannak az álmodóban és sok esetben csak valamilyen neurotikus tünetben nyilvánulnak meg.

            Sokszor még a pszichológusok is elhanyagolják vagy értelmetlennek tartják az álmokat, pedig „lelki életünk legalább a fele az éjszakai oldalon játszódik le, s amiképp a tudat belejátszik az éjszakába, ugyanúgy a tudattalan is a nappali életünkbe” ( C.G. Jung: Álom és lelkiismeret 27. old. 

A világ egyik leghíresebb és legnagyobb hatású pszichológusaként tartják számon Sigmund Freud mellett Carl Gustav Jungot, a svájci pszichiátert. 

C.G. Jung 1875 július 26-án született és 86 éves korában bekövetkezett haláláig számos olyan lélektani felfedezést tett, amely mára a mindennapi pszichológiai kultúra részévé vált. Az extroverzió és introverzió, a kollektív tudattalan, az archetípusok, az árnyék és az anima, animus kifejezések Jung nevéhez fűződnek.

               Jung a lélektanát saját közvetlen tapasztalataira építette. Úgy gondolta, hogy a lélektani valóság a fizikai valóságnál nem kevésbé valóságos és lényegesen befolyásolja az életünket sajátságos törvényeivel. Tapasztalataink, örömeink, félelmeink ha másnak nem is, de nekünk valóságosak. Vannak olyan lélektani eredetű betegségek, amelyeknek tünetei fizikálisak és számunkra nagyon is valóságosak és mégsem találják a szervi, organikus okát az orvosi kivizsgálások során. Ilyenkor mondják azt, hogy „idegi” vagy pszichés eredetű a panasz.

„A lelki képzetek valójában annyira körülburkolnak bennünket, hogy képtelenek vagyunk a tőlünk független dolgok lényegének felismerésére. Össztapasztalásunkat a psziché anyaga alkotja, hiszen az az , ami kizárólagosan közvetlen vagyis páratlanul valóságos. Íme tehát az a valóság, amelyikhez a pszichológus fordulhat - a lelki valóság.” (C.G. Jung: Basic Postulates of Analytical Psychology. C.W. 8. 680 )

             A modern ember számára Jung fontos üzenete, hogy ezt a lélektani valóságot, a lelki megnyilvánulásokat nem szabad elhanyagolni, bagatellizálni, hanem ugyanúgy figyelembe kell venni az életünkben, mint a külső, környezeti hatásokat.

Az ember nem képes automatikusan és folyamatosan csak a környezetéhez alkalmazkodni, hanem önmagához is hűnek kell lennie és alkalmazkodnia kell a belső világához is! Ugyanakkor fordítva is igaz: csak akkor tudunk összhangba kerülni a belső világunkkal, ha a minket körülvevő fizikai és társas környezethez alkalmazkodunk.

           Jung személyiségelméletében a psziché fogalma egy dinamikus, állandóan mozgásban lévő önszabályozó rendszerként jelenik meg, a libidó pedig  az általános pszichikus energiát jelenti. A libidó egy olyan erő, mely az élet fenntartását szolgálja.

Az On Psychic Energy című írása 1928-ban jelent meg és ebben fogalmazta meg a Freudétól eltérő libidóra vonatkozó elméletét.  Lelki nehézségek esetén gyakran érzik az emberek magukat energiátlannak, levertnek. Ilyenkor a lelki energia a tudattalanba húzódik és ennek feloldására jó hatású lehet, ha rápillantunk a lelkünk mélyén zajló rejtett folyamatainkra. Figyeljük meg pár napig az álmainkat!

Tegyünk egy jegyzetfüzetet az éjjeliszekrényünkre és reggel, felkelés előtt írjuk le az álmunkat, bármennyire zavarosnak vagy jelentéktelennek is tűnnek.

Írjunk hozzá dátumot és néhány szót arról, hogy milyen képek, érzések, fantáziák jutottak az álomról az eszünkbe. Napközben, ha foglalkoztat bennünket egy aktuális érzelmi vagy kapcsolati probléma, újra gondoljunk vissza az álmunkra.

Vajon mit üzen az álmunk, mit akar nekünk mondani? Hogyan kapcsolódik a jelenlegi helyzetünkhöz? Milyen rejtett konflinktusunkra vagy túlzásunkra akarja felhívni a figyelmünket? Előfordul, ha valakit a valóságban túlságosan lebecsülünk, az a személy az álmunkban sokkal kedvezőbben jelenik meg, a tudatos beállítódásunkat az álom kiigazítja és a továbbiakban reálisabban viszonyulunk az álmunkban megjelenő személyhez.  Az álom lényegi sajátossága: információt rejt és a tudatos beállítódásunkat kompenzálja, amennyiben ez szükséges . Az álom spontán pszichikai jelenség, a „természet hangja”, a belső valóságunk fésületlen megnyilvánulása. Komolyan kell vennünk!

Minden jog fenntartva!